Tegnap bevettem magam a könyvesboltba. Ezt nekem nem szabad. Bár a karácsonyi bevásárlás evvel a végére ért, és ilyenkor tudom, hogy nem egyszer használatos élményt ajándékozok szeretteimnek. Anyunak Fejős Éva új könyvét vettem meg. Én az ilyen laza, habcsók történeteket, könyveket nem szeretem. Pontosabban, szeretem elolvasni, de sajnálok rá (magamnak) pénzt kiadni. De anyu szereti, és ugye karácsonyra nem magamnak kell ajándékot választani. Dédimamáknak Miskolczi Miklós: Gurábli c. történetét vettem (mindkettőnek egyet-egyet :-) Ez már jobban érdekel.... A zanzásított hátoldala szerint családtörténet. Ahogy belelapoztam, inkább családi történetek halmaza, mert egy igazi családtörténethez (lásd Esterházy vagy Vámos Miklós) képest túl vékony a könyv. És enyém lett még egy album 100 város a világon. Ezt Gábcsi öcséméknek szánom, hátha még nem késő, hogy ebből válasszák ki a jövő nyári úticélt. A borítóján az egyik kis kép a kedvenc Prágámat ábrázolja..... Nagyot dobbant a szívem. De ott lennék megint! Vajon Prágában melyik részt öltik karácsonyi fényekkel új ruhába?
Ma délután mikulás-ajándékokat adunk át Gergőnek a Vörösmarty-téren. Várom a nyüzsgést és a fényt, ez mindig lenyűgöz. Igaz, tartok attól, hogy a nyüzsgés már nyomorgás és tolakodás lesz. Tavaly egy hétvégi délutánon kísérleteztem, valósággal a hányinger kerülgetett - ott is kellett hagynom az egészet. Vajon a tömeget hogy kerülik el Bécsben? Nagyobb ott a terület? Vagy ott is ez az őrület van? Hiába, vannak standard helyek és standard programok, amit mindenkinek látni kell, és ez is ilyenné lett. Nemtudm, örüljek-e ennek. Mert a karácsony magam nem erről szól. Vagy inkább nem erről kellene szólnia.