HTML

Moormotáék és a Túr dö Talp

Remélem, időben kialakul. Gyerekekről, fotózásról biztosan lesz benne szó.

Friss topikok

Linkblog

Balanchine-est

2009.03.12. 11:59 Somvirág

Az Operában. A balett nem a legkedveltebb műfajom, de nem történik semmi, ha az ember néha olyanra is adja a fejét, amire egyébként nem áldozna önszántából. Ez is second-hand kultúra, Kati nem tudott elmenni és fregoli emberként beugrottam az ülőhelyére. Az est koreugráfusa Balanchine. Három részben mutatták be a tánctudásukat: Csajkovszkij Szerenád c. műve, Bach Concerto Barocco-ja és Gershwin válogatás Who Cares címmel. A zene jó, mindegyik zeneszerzőt szeretem. Az első két részben a kalsszikus, hagyományos, tüllfinomságú, nagyon világoskék balettot láthattunk. A fiúk testre szoruló mezben, lányok habkönnyedén....... 20-25 ember a színpadon. És ez egy kicsi gondot okozott. Nem tudtak sort tartani, sokszor nem mozogtak egyszerre, a V betű alakzat szára befelé dőlt, stb. Kopogott a táncosok lába. A Bolsoj lábai miért nem kopognak? Ráadásul a két első rész megjelenésben, szinpadi képben teljesen paralell működött, a lányok szoknyája lett csak rövidebb. Kellett is a negyedórás szünet, hogy 20-25 szoknyát gyorsan levágjanak.......... Még a kézmozdulatok, koreográfiai beállítások és elemek is tökéletes másolatai voltak az első rész megoldásainak. Olyan volt az egész, mint amikor valaki kap egy dobozt, benne ajándékkal. Kinyitja a dobozt, és óriási tüll borítás, tüll-töltelék van benne. Szép, ízléses, finom, elegáns, de tudja az ajándékozott, hogy a nagy ajándék benne van. Át kell jutnia, át kell rágnia magát a tüllfelhőn a lényeghez. Hát ez a lényeg, a csillogó brilliáns ajándék maga volt a harmadik rész. Színes ruhák, színes fények, szóló táncosok..... Lendület, ezer újabb apró ötlet a koreográfiában, felszabadultság. Öröm volt nézni, vitt magával az előadás. Amikor vége lett, azon gondolkoztam, ha ez ennyire jól sikerült, miért nem lehetett az egészt estét ebben a szellemben megalktni? Nem volt rossz a két első rész, de az nem adott felfrissülést, az nem tartalmazott hozzáadott értéket, nem tette fel az i-re a pontot. Viszont a harmadik részért megérte végigülni. Szép és kellemes felvezetése volt a végjátéknak. És végül is, az ostor is a végén csattan, illetve járhattunk volna rosszabbul is, ha erős kezdés után visszaesett volna az előadás. Szóval, összességében optimális volt minden.

Bacsó Péter Lumnitzer nővérek, Tanú, Te rongyos élet.............

Szólj hozzá!

A szabadság érzése fojtogat, avagy a metamorfózisom története

2009.03.11. 13:59 Somvirág

Egy újabb esős tavaszi délután. Újabb vevő-mentes pár nap, újabb semmilyen nap a hátunk mögött. Mégis minden változik körülöttünk és bennünk. Ugyanaz, állandó, mégis folyton áramló és változó az anyag, a lélek, a harmónia, ami körülvesz, ami meghatározza létezésünket. Néhány napja nincs kultúra, nincs figyelem, csak létezés van, boldog nihill, édes semmittevés, nyitott szemmel való rácsodálkozás egy rég nem ismert érzésre. Vágyás, elvárás, számolt percek és röpke, de nagyon sokszor visszaidézett bókok, kedvességek. Az idő fölborult, minden időszámítás alapja ő lett. Nincs Tv, nincs információ, fölösleges a rádió, minden csak zajjá lett, kidobható zavaró tényezővé törpül a világ. Még észnél kellene lenni, de ez már komoly erőfeszítéseket igényel, néha már nem is megy. De felemelődöm rég látott magasságokba, ahol új szabadságot kapok. És közben beburkol a nyugalom és a biztonság, ha velem van. Még nem mindig álljuk egymás nézését, de a kezemhez már érinti a kezét. Még nem ölelt át, de az elváláskor vagy a telefonos elbúcsúzáskor már ott van az alig hallható sóhaj.......... Süllyedek fokozatsan a vágyott szabadságba. Olyan szárnyakat tesznek rám, mely bár repüléshez segít, meg is béklyóz egyben. Az út végére más ember lehetek. Bebábozódom, és egy társas kapcsolatban élő lepkeként keveredek elő. A bábnak is megvan a maga öröme és szenvedése, meglesz ez a lepkének is, tudom. Semmi nem vész el, csak átalakul. Metamorfózis. Még szerencse, hogy időnként Kati visszarángat. Ő a lepkeháló.........

Szólj hozzá!

Könyvkavalkád

2009.03.01. 20:18 Somvirág

A Régimódi történet lapjai fogynak, mégis most azt kell tennem, amit nem szeretek. Föl kell függesztenem az olvasását, mert kaptam kölcsönbe egy könyvet: Kepes András - Matt a férfiaknak - Polgár Juditról szól. Még nem tartok a 100. oldalnál. A kezdetek rajzolódnak ki. Az első nyerések, azelső férfi sakkozók legyőzése, az első ellenállások a férfitársadalom részéről, hogy leányok nehogy legyőzhessék őket. Ilyenkor szeretnék jobban a női egyenrangúság nevében odacsapni. Viszont a könyv eddig nem frenetikus. A történet igan, de csak pusztán maga a történet nem tesz naggyá egy könyvet. A történet, ugye adott, az író feladata az lenne, hogy rátegye a tejszínhabot...... Ez az első talán 80 oldalban nincs meg. Pedig Kepest nagyon szeretem, pl. a keddi műsora egy Polgár-apukához hasonló férfiról és annak 7 gyerekéről, határozottan tettszett, (a férfi sejtbilológiára, matekra és zenére nevelte gyermekeit, a két nagy egészen egyetemig nem járt közösségbe tanulni......) könyveit is olvastam már (ezek jobbára a tv-ben megjelent riportjainak, műsorainak nyomtatott kiadásai voltak), ez a könyv egyenlőre nem olyan, mint amit az IGAZI Kepestől megszoktam.

És akkor könyvek után egy film. Kusturica: Cigányok ideje. Tegnap késő este ment az m1-en. Döbbenetes film. Nem annyira szatírikus, nem annyira cseh-újhullámos, mint pl. a Papa szolgálati útra ment vagy az Underground. De Kusturica kezevonása minden pillanatban érződik (sok szereplőt láthattunk már más Kusturica-filmben is). A filmben csak cigányok szerepeltek, a fehérekkel való kapcsolatukat, a körülöttük zajló életet, a tásadalmat nem mutatta be a film, sőt be sem engedte a film. Talán evvel is a cigány társadalom elszigeteltségét, a kétfajta embertípus közti szakadékot akarta hangsúlyozni a képi költő. A cigányok hierarchiáját mutatta be. Azt az ügyeskedést, amivel nem csak a fehér embert csapják be és nyúlják le, hanem saját magukat is, árkokat húzva evvel maguk között is. Nem az egység, a társadalmi összefogás, az előbbrejutás, a magasabb kultúráltság a lényeg, hanem a pillanatnyi örömszerzés, a pillanatnyi megélhetés, a pillanatnyi pénz és a pillanatnyi hatalom. Mindent ennek rendelnek alá, ez mozgatja a káértyaosztó kezét is, függetlenül attól, éppen ki a hatalmas kártyaosztó. A főhöst nagyanyja neveli becsületes emberré óriási szegénységben. Jóravaló emberként sikerül egy "basának" lépre csalnia és kihasználnia messze az otthonától. Mivel éppen férfivá válásának első stációját éli, némi hezitálás után meglátja, lehetnek sikerei a becstelenség világában, majd akcióba is lép és nemsokára ő a főnök jobb keze. Okosabb, mint a többiek, spórol, gyűjt és ezt a titkát nem osztja meg senkivel, készül a hazai becsületes életre. Mikor hazamegy, mindent felfordulva talál, a szeretett lány elcsábítva, az ígért ház nem készül sehol...... Bár a lányt feleségként magával viszi, bizalmatlansága megöli a lányt, rejtegetett pénzét elviszi az árvíz. Bolyongva keresi húgát (aki szintén az átverés áldozata), majd amikor megtalálja, leszámol a nagyfőnökkel és testvéreivel, de ebbe a leszámolásba belehal. Fiát és húgát még sikerül hazaküldenie. Temetésén a nézők már látják, hogy gyermeke nem jóravaló (ellopja a halott szeméről az aranyakat), ugyanaz a kupec szellem jellemzi, mely a halott nagybátyját is, meg amely szellem a külföldi bűnbandában uralkodott. A film nem hagy kétséget affelől, hogy a cigányok társadalmában esélye sincsen a jóknak a túlélésre. Sajnos ez a filmvég nyíltan megmutatja, a kilátástalanság, a nyomor, a tudatlanság és a tanulatlanság csak az ügyeskedésre, a bandázásra és törvénytelenségre ad lehetőséget, csak ez a hozzáállás, ez az attitűd él tovább, mint fő emberi tulajdonság. mert élni kell, és még jobb jól élni........ A filmben elhangzó zenét is szerettem. Bár nekem Ruzsa Magdi dala, előadása sokkal tisztább, nemesebb és csikorgatóan őszintébb.... Mindig azt vártam, a zenei folyamból ki fog alakulni, elő fog dobbanni Magdi hangja, tiszta ragyogása, egyedi egyénisége és a zenefolyam, a zenei hangok zsongása átmegy egy tiszta emberi női hangba, ártatlanul. Ez természetresen nem jöhetett volna létre, hiszen a film előbb készült el, minthogy Ruzsa Magdi a színpadra lépve híres lett, a lelkem mégis ezt kívánta..... A dal címe: Ederlezi. A filmben cigányul szól. Magdi a megasztárban magyarul, majd szerbül adta elő.

 

 

Szólj hozzá!

Régi mese

2009.03.01. 19:29 Somvirág

Ezt még nyáron, augusztus legelején írtam, most akadtam rá a gépemben. Mást kerestem, de ha már belefutottam, itt van a helye:

A Túr dö Talp körüli eseményekről majd később, amikor több időm lesz és amikorra a dolgok már majd letisztultabb formában tudnak előjönni belőlem, amikor már az indulat éle nem karcol........ Félreértés ne essék, az ördög minden mesterkedése ellenére a kirándulásunk általános megítélés szerint is erősen harcol az aggteleki túrázással az első helyért. Valószínűleg nyerhetett volna, ha az ördög nem szól közbe, de erről majd máskor.

Most kultúráról. Vagy inkább valamiről, ami kultúraközeli. Tegnap volt szerencsém (?) megnézni a Jelenetek egy házasságból c. színdarabot a Városmajori színpadon. Rékasi Károly és Détár Enikő szereplésével. A darab statikus, annyira, hogy a vége felé lecsukott szemekkel "néztem". Nem, nem aludtam el, de tök mindegy volt, nézek-e és kényelmesebb volt nem nézni....... A hangjaikkal és az indulataikkal pedig nem tudtak úgy operálni, hogy lebilincseljen, elvarázsoljon...... Holnapra elfelejtem, talán azért is írtam ide le, hogy legalább itt maradjon nyoma.  A színpadkép ötletes, de az nekem túl sok, hogy ők a szereplők, a narrátor, a z ügyvédnő ügyfele, aki beszélget a főszereplőnővel (vagyis saját magával, csak az egyik felvétel), a tv-műsor vezető hangjai, egyben ők a díszletmunkások és a kellékesek is..... Túl üzletszerű: ha ezt megspóroljuk, nekünk több marad.... Majd játszuk a Madáchban, de előbb vidéken "bumlizunk" körbe...... Eljátszuk, mert ez egy vállalkozás és csak így lesz nyereséges......... Nekem ez nem jó. Úgy legyen gazdag a művész, hogy maradandót alkot. Vagy legyen üzleti alapokon a vállalkozás, de ez SZÍNHÁZ, ahol elhiteti velem a főhős, hogy repes a boldogságtól, holott mondjuk éppen beteg a gyermeke és kórházban van. Ha ez megy, akkor hitesse el már velem azt is, hogy ez nem üzlet a számára, hanem kultúra, művészet, valami magasabb rendű dolog. Mert ugye az a bűvész, akinek látom a titkát, hogy került elő a galamb a kalapból, az egy pocsék, arról az előadásról elmegyek, nem ezért fizettem............ Csalódás volt, bár inkább felejthető.

Ma a Szex és New York a moziban. Bár a sorozatot nem láttam (hiába agitált barátnőm, az a kevés, amit láttam belőle, nem nyerte meg anno a tetszésem), ez a film nekem, szexésnyújork-mentesnek is érthető az előzmények nélkül is. És igen, élvezhető is, bár poénokból egy kicsit lehetne több és Sarah Jessica Parker kezében megvillanó rózsaszín mobiltelefon swarovsky-kristályokkal nálam kiütötte a biztosítékot, de határozottan izgalmasak a ruhák (az esküvői ruhák is - van belőlük bőven a filmben), és ugyan a történetet akár sorozat-epizódokra is szétbontható lenne, mégis van íve az egésznek. A főhös szálkás, számomra kényszerfogyott, öregedő, sokszor megtört és ráncos, de szeretnivaló és ezért bármit megbocsátok. Annyira lendületesen egyedi és annyira jól áll neki minden (kivéve egy rózsaszín ruhát, aminek a zsebei oldalt úgy néznek ki, mintha a csípője-feneke a duplája lenne), hogy kedvem támad lefogyni, azt képzelvén, hogy a nyereményem egy olyan sokszínű, dinamikus ruhacsoda lesz...... És avval együtt persze a nyújorki középréteg alig-gondokkal tömött élete is...... Az elemzésem kicsit olyan, mintha Sarah Jessica Parker afféle Dr. Szöszit alakítana, de messze nem, sőt. Amiket kiemeltem, azok a skála negatív végletén találhatók. Esküvős sztory - esküvőszervezővel, aki a fiúkat szereti természetesen, nagy hacacáréval, előkészülettel és tétovázó férfival......... Ahogy az esküvői filmnek lennie kell Amerikában. Aztán összeveszés, és kibékülés, the end. Na, ez nekem nem felelt meg. Lányok, asszonyok, a NAGY Ő elhagy az oltárnál (vagyis még éppen előtte a kapuban), miután rendesen (romantikusan vagy emlékezetesen, ne adj Isten ötletesen) meg sem kérte a kezed, csak megegyeztetek, és Neked (mint nő) az óriási esküvő az álmod, akkor Te meg tudsz úgy bocsájtani, hogy a nyakába ugrasz se szó se beszéd, amint fél év kihagyás és nembeszélekveledazértsem játék után meglátod? Hááát, aligha. Szép a megbocsátás, de legyünk hülyék és húnyjunk szemet? Megjegyzem a filmbéli nagyő-nek a film végére már a harmadik házassága köttetik......... Sarah Jessica Parkerből több fifikát néztem ki, több leleményességet, kevesebb naívságot. A pasija ötlettelen, humortalan, néhol szeretehiányos, csak sármos és kőgazdag (ja, és mindene főhősünk). Most, hogy ezeket írom, lehet ha találnék valakit csak e három tulajdonsággal, nekem is elég lenne....... Bár nem, én élni vágyom. Nevetésre, EGYÜTTlétre, közös élményekre, baráti viszonyra a szerelemben. Ez a film megmarad nekem amerikai rózsaszín álomnak, egy modern esti mesének, de a jobbak közül. És az igényes filmzene lenyűgözött, imádtam.......

Szólj hozzá!

(Ó)kútba ugrom. Utánam ugrasz?

2009.02.13. 09:42 Somvirág

Sok könyvem van, igyekszem a hosszú távon fennmaradó művekből összeválogatni gyűjteményemet. Névnapomra kaptam kedves kolléganőmtől Szabó Magda Ókút c. könyvét. Szabó Magdát tini koromban nem szerettem. Az Abigél c. filmet játszották akkor, nekem szenvelgősnek, nyűgösnek érződött. Buta általánosítással úgy döntöttem, az ő írásai nem nekem szólnak és továbbléptem - bohó, léha és túl fiatal voltam, van ilyen és nem ez volt az egyetlen hibám abból a korszakomból. Aztán úgy alakult, hogy rátaláltam az Ajtó c. történetre. És ez szerelem volt első betűre. Azóta is ez életem könyve. Erről nem tudok írni, beszélni, mert avval a történettel együtt kell élni, lélegezni. Most újra elővettem (úgy hallottam, az OSCAR-díjas Szabó István filmet készít belőle, nem lehet, hogy előbb lássam filmen, minthogy újra olvastam volna). Rajongásomat elmeséltem környezetemnek, és kolléganőm ennek eredményeként ajándékozott meg az Ókút c. kötettel. Ebben Sz. M. gyerekkoráról szóló írások vannak. Szerencsés család vette körül. Bohókás, játékos, mosolygos, gyerekközpontú szülők. Olyan emberek, akik teljes természetességgel adják névnapi ajándékként az egész Balatont gyermeküknek...... Nyáron Mesó a Mátrát kapta ajándékba a névnapjára, pedig nem ismertem még ezt a történetet, ez vicces...... Megismerhettem ebből a kötetből a vadóc, a rosszcsont (és néha hisztis) Szabó Magdát. A komoly, mosolygós, idős nénit, aki az utóbbi években a képekről köszönt ránk, nehéz így elképzelni. Aki Debrecen legrosszabb fiúcsapatával bandázott és elismert tagja volt a csapatnak..........  Aztán Szobotka felesége lett és mélyen tisztelve szerette és kiszolgálta a férjét, szinte már alázattal hallgatott és járt lábujjhegyen, csak ne zavarja az alkotásban. Nagyon nagy számomra a kettősség. Nem azt mondom, hogy nem hiszem el, azt mondom, Szabó Magda óriásit nőtt a szememben. Tetszik az, honnan jött és mivé lett. Szerintem azért tudott ekkorát változni, azért volt benne ekkora erő, mert az alapok (amikről az Ókútban is ír) fölöttébb rendben voltak. Pedig nem volt egy egyszerű család a Jablonczay-Szabó családok közül egyik sem. Hogy jobban tudjam "képbe" helyezni Magda néni gyerkkorát, levettem újra a polcról a Régimódi története, most ez következik.

Abigél könyvem még nincs, de már elolvastam azt a könyvet is. És a könyv tetszik, bár a filmmel még mindig nem kötöttem barátságot. És egyenlőre más Szabó Magda által írt könyvet még nem olvastam. Igyekszem ezen változtatni, de csak a Régimódi történet után.

Szólj hozzá!

Ornél ............. A kaméleon

2009.02.09. 14:27 Somvirág

Hétvége tartalmas volt. Amíóta a kultúra lett a téma a lapjaimon, rá kell döbbennem, nem is vagyok én annyira szegény ezen a téren. Több jut rá, mint amennyit képzeltem. Úgy éreztem, eltűnt az életemből, mert nincsen rá elég pénzem. Amióta tudatosan figyelem (hogy írni tudjak róla), úgy érzem, megszaporodtak az evvel kapcsolatos élményeim, mintha mégis lenne a kultúrához közöm.

Szombaton nagyon nagy öröm ért. Kaptam egy fővárosi boltban egy rakattal a kedvenc csokimból, végre sikerült VADÁSZ csoki-lelőhelyre találnom. Aztán belefeledkeztünk a Kaméleon-ba. Goda Kriszta első filmjét is imádtam, olyan film a Csak szex és más semmi, ami bár csajos film, többször megnézhető, élvezhető. És akkor itt a Kaméleon. Nem csajos. Mindenkinek szól. Modern bútorok, modern díszletek, modern öltözék, modern gondolkodásmód. És fifika. Az alulról jött ember nagyravágyása. A butasága, a kapzsisága, ami aztán a vesztét okozza. De közben rávilágít, mennyire sebezhetők vagyunk mi magunk. A film mottója az lehetne, a főhős azért tud érvényesülni, mert mindenkinek azt mondja, amit hallani akar...... És ez nem attól függ, valaki férfi vagy nő. Ez attól függ, hogy szeretet és/vagy figyelemhiányos a társadalmunk, szinte mindenki kivétel nélkül vágyik valakinek az elismerésére, valakinek a szeretetére. Valami hibádzik bennünk, körülöttünk........ Ugye, a mi generációnk nőtt fel kulcsosgyerekként, a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás bűvkörében. Ez lenne az eredménye? Vagy a gengszetrváltás miatt alakulnak így a dolgok? Mi az oka annak, hogy a társkereső portálok hódítanak? Bár mindenki elismeri, hogy ez nem jó, mert félreviszi a dolgokat.... Ez olyan, mint a magyar gyártású sorozatok (vagy akár reality show-k is) a tévében - senki sem nézi, mégis mindenki tudja, kik a szereplői és miről van bennük szó.

Vissza a filmhez. Csavaros, feszes történet, szépre fényképezett férfival a főszerepben. Azért írom, hogy szépre fényképezett, mert Csányi Sándor határozottan "prosztó" figurára van fényképezve a filmben - ugye, főhősünket el ne nyomja már. Bár rosszindulatú megjegyzések szerint ebben a filmben Cs. S. végre a maga tiszta valójában lett lencsevégre kapva. Háááát, én jobban szeretem őt annál (színészként), minthogy ennek kapásból igazat adjak - színházban sem volt ennyire sötét........ Szóval, a történethez kanyarodva, feszesen visz előre, jó ötletek, csavaros forgatókönyv - és a végén ott a csattanó. A naiv kislány nem naív. Viszont naív kislány szigorú apával nőtt fel. Ő talán az egyetlen, akinek akad valami kapcsolata családtaggal. Ő az egyetlen, aki mellett áll egyáltalán bárki is, akit említeni érdemes. Még akkor is, ha az az ember olyan, amilyen, mégis van valami kapaszkodó, van valaki, aki biztonsági hálót nyújthat, aki kapcsolatban van vele akkor is, ha egyedül van........... Jó volt a film, tanulságos. Sokkal jobb volt annál, mint ahányan néztük a moziban.

Aztán ott hevert az Ornél könyv Anyu ágya mellett (Verebes István az írója). Már többször nézegettem a könyvet boltban, de valahogy nem győzött meg arról, hogy ki kell adnom rá a pénzt. De ha ott hever árván (mert a gazdája elutazott), hát elolvastam. Tulajdonképpen mindegy, olvastam-e vagy sem. A hülye címe miatt talán eszembe jut majd pár év múlva, hogy igen, egyszer volt egy ilyen könyv is, de más miatt biztosan nem. Nem veszítettem volna akkor sem semmit, ha nem olvasom. A történet egy senki tv-n keresztül történő felfuttatása, beledobása a köztudatba. A celebgyártás. Aztán bemutatja azt - szinte csak fölsorrolva - a celebbé lett senki hogyan változtatja át magánéletét, mert elhiszi, hogy ő lett valaki. De jellemfejlődést (vagy inkább jellemváltozást) nem ábrázol a mű. Az "A" pontot tünteti fel és a "Z" pontot, valamiféle ilyen volt, ilyen lett állapotot, de azt, hogy min ment keresztül, mik voltak a gondolatai, érzései a főhősnek, arról egy pindurka szó sincs. Tulajdonképpen egy kitalált személyen keresztül bemutatja azt a folyamatot, amit mi a napi ászból, blikkből, sztoryból és ki tudja milyen társasági lapokból nyomonkövethetünk, kezdve attól, hogy valaki föltűnik valamelyik gasztrorealityben, egészen addig, hogy válik vagy éppen szerelmes......... Tehát az olvasmány új tudást nem bocsát rendelkezésünkre, egy divatirányzatot (a celebgyártást) meglovagolva akar az író bevételre szert tenni, úgy, hogy csak dokumentálja az amúgy is zajló történeteket. Kevés fáradtsággal (megerőltetéssel) pénzt keresni a könyv műfaja. Mindezt ugyanakkor belső monológokkal szakítja meg az író. Mintha mást instruálna arra, hogyan is fogjon neki a könyve megírásának, hogyan engedje szabadjára a főhőst, aztán hogyan fogja vissza a történetet...... Mindezt csak időnként teszi, számomra érthetetlen és megfejthetetlen, ez a vonulat éppen miért ott és a történetben miért éppen akkor bukkan fel. Szerintem lényegtelen, csak zavar, helye, értelme nincsen. Viszont kb. a könyv egynegyedét teszi ki. Nem tudom, a kiadók vajon laponként fizetik-e a jogdíjat. Ha igen, akkor legalább meg tudnám fejteni.........

 

Szólj hozzá!

Ede meg a....

2009.02.04. 11:19 Somvirág

Volt olyan szerencsém, hogy tegnap este nem tudtam elaludni. Kapcsolgattam a sok borzalmas műsort szemlézgetve, már fásultan és unottan nyomtan meg egy-egy újabb csatorna számát a távirányítón. És akkor beütött.... A Duna TV késő este (éjszakába kanyarodván) vetítette az Ede megevé ebédemet c. Jancsó Miklós filmet, A Pepe-Kapa páros (Scherer Péter és Mucsi Zoltán) főszereplésével. Eddiog csak hallottam, hogy a felújított filmekben (pl. Egy szoknya, egy nadrág) játszó páros csak azt adja a közönségfilmekben, amit Jancsó Miklós komolyabb filmjeiben játszottak. Úgy tudom, jórészt improvizálva. Most szerencsém volt őket nem közönség-filmben látni. Semmi különbség a játékuk között. Pepe a szokott csetlő-botló figura, akit leordít és irányít Kapa.... Nagyszerű humora volt a helyzeteknek, remek alkotásokat hoztak létre a főszereplők. A történet elvont volt (jancsós), Kapa sokszor "kiszólt" a filmből, hogy az átvitt értelmet értsük meg...... A társadalom működéséről remek keresztmetszetet, szatírát kaptunk. Volt maffiózó, aki annyira "ősmagyar", hogy a Scherer néven ajánlatos változtatni, hiszen beházasodik, a készítendő filmje pénzének reményében (meg persze szép is a lány)... Aztán volt magánbörtön, ahová azok a rabok kerülnek, akik inkább itt töltenék le a büntetésüket (természetesen jó sok léért cserében), de olyan rabra is számítanak, aki tudja, hogy elkövetett valamit, bár nem kapták el, de a lelkiismerete miatt ülné le - jó pénzért. Magánakasztást is vállalnak, természetesen jó pénzért és kérésre. Ja, és a maffia a magánbörtön tulajdonosa......... És sok-sok apróság. A mai helyzet megértéséhez ezt a filmet látni kell - bár elvont és vitathatatlanul nem közönségfilm, nem kirobbanó nevetésre csábító. De 20 év múlva vagy 40 év múlva a következő nemzedék ebből megértheti ezt a kort. Az biztos, jó képet nem fog róla kapni, milyen körülmények között éltünk. Igaz, erről majd tanúskodik (véleményem szerin) az új Nemzeti Színház is. Hasonlítsuk össze, mondjuk az Operaházzal! És kérdem, ha valaki belép az Operaházba és átszellemül az épülettől, vajon mit gondol arra a kérdésre válaszolni, kik lehettek, akik tervezték, akik építették? Milyen ruhában járhattak, milyen környezetben szocializálódhattak, stb. Ugyanezt végiggondolva, 100 év múlva az új Nemzeti Színházba lépve mit válaszolnak majd ugyanezen kérdésekre az utódaink?

Szólj hozzá!

Hétvégi nihill

2009.02.02. 10:23 Somvirág

A hétévége Martzi betegsége okán szobafogságban telt el. Mivel erre lehetett számítani, nem okozott különösebb lelki megrázkódtatást. Kellenek néha ezek az otthoni csoszogós napok, amikor sehová nem kell eljutni, amikor a pizsamából kibújás a nap legnagyobb gyötrelme. Hosszú idő óta először tudtam reggel az ágyban olvasni: kiolvastam a HVG heti számát. Nem kultúrtörténeti szám, de rávilágít olyan összefüggésekre mondjuk a világgazdasági válság során, vagy a Nabucco vezetékkel kapcsolatban, aminek elhangzására az ötperces napi hírekben nincs idő. Az elemző-magyarázó műsorok többsége pedig ugye a TV-ben nagyon későn van - hiába, a nézettségi versenyt meg kell nyerni, azt meg ugye ilyen műsorokkal nem lehet. És akkor a kérdés innentől már az, a TV a kultúra fellegvára, a kultúrigény kifejlesztője, vagy talán az az eszköz, mely a lakosság kultúrális igényét egy kicsit fejleszti, mindig egy fokkal feljebb tartva a lécet, mint, amit elsőre elérnénk. Vagy pont ellenkezőleg, egy profitorientált egység, aminek a bevétel a lételeme, akkor pedig arra kell ráéreznie, hol van az a határ, amit még elfogad a fogyasztó. Ez a kultúra alsó határa a köztévénél, a kereskedelmi tévénél pedig talán nem is tudják, mit jelent a kultúra fogalma.

Ennek megfelelően nem is volt egyéb kultúrális élményben részem. De kikapcsolódsában, kádban ellazulásban volt. Összességében jó volt, hogy ez most így alakult.

Szólj hozzá!

Kultúrfogyasztó dillettáns elmélkedése

2009.01.23. 11:59 Somvirág

Az úgy indult, hogy ötleteltem Katinak. Ő kérdezte meg, miért nem írok. Mondtam, mert nincs miről. Mire leülök a gép elé és szavakba öntenék valamit, érdektelenné válik számomra és csak nyöszörgés, kínlódó passzírozás lesz a végeredmény (ahogy korábban pár esetben itt is olvasható). Nincs miről írnom. Ő javasolta a kultúrát. Bár nem fogyasztom nagy kanállal - pénzügyi okokból -, azért mindig akad valami. Mostanában leginkább second-hand élmény ér e téren: valaki visszamondja a színházat, én vagyok a beugró vagy máskor valaki megkap mégegyszer egy Szabó Magda könyvet és a régi agyonolvasottat nekem ajándékozza. Szóval azért csurran-cseppen valami, és néha, ha a TV elé kerülök, akkor is inkább az értelmesebb dolgokat vadászom, mert ha nagyon ritkán ugyan, de akad ilyen is néha. Jó ötlet volt, címet is adott neki, amit én továbbgondoltam és az lett a cím, ami itt olvasható. Nyakatekertebb. talán már túl cicomás is, majd a következőnél mást találok ki. De most ne a saját írásomat kritizáljam.

Szerdán a Művészetek Palotájában található Fesztivál Színházban néztem meg (valaki helyett) a Honvéd Táncszínház előadását, aminek Monarchia a címe. A Müpában már többször voltam, de ebben a teremben még sosem. Miután leadtuk a kabátokat a ruhatárban, nem tudtuk, merre tovább, hol a nézőtérre a bejárat. Néhányan határozottan elindultak a lépcsőn föl, ösztönösen követtük őket. A lépcső háromnegyedénél megláttuk, jól döntöttünk, mert a lépcső tetején ajtó tűnik fel, megbújva a fal résében, és a falra szerelt tábla kiírása szerint ez a Fesztivál Színház. Odaléptünk.... és az ajtó a wc-be vezetett. A táblán nem volt nyíl, merre menjünk. Egy út vitt el a tábla előtt és messze tovább kanyarodott. Ez volt a jó irány. Nehezen találtuk meg a helyet, kicsit olyan volt, mint vidékiek, amikor 10 évben egyszer művelődni mennek a nagyvárosba. A terem barna borítású, tulajdonképpen semmi extra. De a zene körbeért. Hogy ezt plusz hangszórókkal oldották-e meg, vagy ennyire jó az akusztikája, nem tudom, de varázslatos volt. Igazi dolby surround hangzás. A színpadkép ötletes volt, rengeteg technikai elemet használtak fel - ami néptáncnál nem annyira szokás. A áttérben fekete függöny előtt régi képeslapok kinagyítva, ammelyeken a Monarchia jellegzetes épületeiből rá lehetett jönni, melyik tájegységre vonatkozik. A színpadon volt egy emeleti rész, lépcsősorral kötötte össze az alsó részt. Amikor egy tájegység táját táncolták, az a képeslap ereszkedett le. A felső színpadon az úri nép (a bécsiek) táncait járták - palotás, keringő, valcer, az alsó részen járták a kanászok, csikósok, betyárok, huszárok és sokácok. Igen, a busók kimásztak a süllyesztőből, füsttel kísérve, mint egy rockkoncerten.......... Mondjuk a palotás tánc során bennem is és nagynénémben is az merült fel, mintha egy szalagavató bálon néznénk más osztályok próbálkozását...... Lent népi zenekar húzta, fönt úri cigánybanda....... Jól megoldották. De nekem a táncokban a plusz hiányzott. Jól táncoltak, mondjuk ötösre, de a csillagos ötöshöz kellett volna még valami plusz lábcsavarás vagy nemtudoménmi. A zajos siker nem is jött be, pedig az a néptáncelőadások velejárója. Aztán jött a szünet. Utána telejesen más előadást láthattunk. Kiléptek a megszokott néptánc-kategóriából. Kis jeleneteket végigtáncolva azt mutatták be, hogyan képzelik a népzenei alapok továbbélését, hogyan lehet ötvözni más zenei műfajokkal, hogyan lehet színesíteni evvel mást, úgy, hogy ennek se és annak se a lényege ne vesszen el. Volt benne humor (a pusztán egyedül táncoló botos legény vetélkedni kezd az árnyékával), volt benne katona-sirató kicsit Naplegendás utánérzésben. A zárókép viszont egy nagy sodrású csárdás volt - kalsszikus zenére. És a táncnak így is sodró volt a lendülete. Szinte kedvünk lett volna táncraperdülni. A második részt nagyon megvettem, nagyon kedvemre való volt. Ez a közönség számára is így volt, sokkal nagyobb tapsot kaptak.

A heti kultúrám másik darabja Fiala János könyve. Pontosabban csak az első 134 oldal belőle (vagy 138?). Kölcsönkaptam, de eléggé zagyva, mire eljutottam idáig, már vissza is kérték. Én meg nem ellenkeztem. Ebben a részben leírja gyerekkorát, szüleit......... Szigorúan fogták, nevelték. Ezt sokszor sérelmezi. Fura, mert ez a szoros nevelés mást hozott ki belőlem és mást a testvéremből. Vannak emberek, akiket befolyásol, vannak, akiket nem. Őt szerintem túlzottan befolyásolta. Woody Allenhez hasonlóan jár(t) ő is pszichológushoz, hogy az helyette a döntéseit meghozza. Mintha nem nőtt volna fel még mindig. Mintha mindig mást hibáztatna (szüleit, partnereit, gyereke anyukáját), mintha mindig mástól várna döntést, hogy az vegye kezébe az ő életét. És mindezt nem lineáris időrendben meséli el, hanem ide-oda kapkodva, mintha egy mikulás-zsákból találomra húzogatná elő az ajándékokat, valamelyk majd csak jó lesz. Kicsit olyan vontatott, mint Woody Allen filmjei, és ugyanúgy vágyik az értékekre, a maradndóságra, ahogyan ezt W.A.-nál is láthatjuk. De nem tesz érte semmit, csak vágyakozik és csak elvár - másoktól. Annyit nem tesz meg, hogy alkalmazkodjon, hogy valamilyen emberi kapcsolatból (nem párkapcsolatról beszélek feltétlenül) ne kelljen őt kirúgni. Egész gyerekkorát az alkalmazkodási kényszer határozta meg, elvárták, előírták, kötelezővé tették, és mintha most gyerekes daccal állna ennek ellent.......... A könyvben az egyik valamikori pszichológusának édesanyja azt mondta róla, ennek a fiúnak a parasztasszony melege hiányzik............. Nagyon tettszett ez a megállapítás. Bevallom, magam is éreztem már ezt, de nem tudtam ennyire jól megfogalmazni. Én olyan típus vagyok, aki nem úttörő (út-törő értelemben, nem mozgalmi szempontból), a kitaposott úton, biztonsági korlát mellett haladok. Szüleim, érezvén a betojásomat, sosem löktek ki, nem küldtek messzire, nehogy lábra kelljen állnom, mert az úgysem menne. Mennyivel többre jutottunk volna mindannyian avval a nevelési formával: had próbálkozzon, lássuk mire is képes. Ha esetleg elesne, majd fölsegítjük. Kicsit több bizalom jobban esett volna nekem is. És némi ölelés vagy simogatás. Anyu szerint ennek én álltam ellent, én hárítottam folyton el. De én akkor gyerek voltam, ő meg felnőtt. Vagy ez nem így van? Most én esek abba a hibába, hogy mást hibáztatok? Lám-lám, egy ilyen közepesen vacak könyv is milyen jó gondolat-indító!

 

 

 

Szólj hozzá!

Magam-magam ünneplése

2009.01.21. 14:08 Somvirág

Talán hasonló módon ünneplem magam, mint József Attila 32 évesen. Csak én nem költök. Legalábbis verset nem.

Vannak ünnepek, amikor olyanok ünnepelnek vagy köszöntenek meg, akik eszembe sem jutnak, akikről álmodni sem merek. Aztán meg vannak ünnepek, amikor rám sem nyitják az ajtót. Nem tudom, ez miért van.

Az idén megköszöntöttem Ágnes nevű ismerőseimet. Eddig a legtöbbjüktől megkaptam a visszajelzést. De levél nincs, csak köszönet és visszapingelés. Családi ünneplés megtörtént hétvégén, kollégák ma húzogatták meg a fülem, a bacilus terén is megtörtént a fájlcserélés....... De a barátnőim nem lendültek be......... A testvérem telefonált ma és nem mondta, hogy boldog némdéj......... A lányom nem küldött egy susmust, hogy na, anya, boldog........ Utolsó emberemnek alig nevezhető hímnemű egyén tegnapi válaszlevelemre reagálva szintén csak annyit küldött levelében, hgy boldog új évet......... (továbbra sem értem, miért küld bármit is, mit akar még, amikor úgy zárta le a dolgainkat, hogy azt sem mondta, mukkkk). Egyedül reggel az abc-ben, ahol a bort vettem a munkahelyi ünnepléshez, ott "vette" le a pénztáros lány, hogy a ruházatom nem arra utal, hogy a bolt előtt azonnal tépem ki a dugót és lehúzom a bort, ami az üvegben van. Ő kérdezte meg, milyen névnapot ülünk éppen és ő húzogatta meg a fülem szóban - ami jól esett. Bár gyanítom, reggel fél hétkor ez inkább részéről az ő ébredezését segítette elő, de a lényegen nem változtat, jól esett.

Persze, lehet, hogy csak a levelezőrendszerrel van a baj, valahogy itt bent a munkehylen a fránya freemail rendszerhibát jelez, lassú, leáll és nem működik. Otthon gyorsabb, igaz, már ott sem a régi. Szóval, félre minden rosszindulatot és fogjuk rá a multikra (T-Online-hoz tartozik a freemail)!

Mielőtt elfújom a gyertyát, lehet egy kívánságom: szeretnék más életet élni! Olyat, ahol megköszöntenek, ahol van szerelem, egészség és biztonság.

Jajj de pesszimista hangulatú lett, még szerencse, hogy nem a születésnapomat ülöm ma éppen.

Szólj hozzá!

Kezdés?

2009.01.05. 13:50 Somvirág

2009. Mi lesz most?

2009. És akkor mi van?

Jól esett az elmúlt két hét. A karácsony utáni időszakot kifejezetten élveztem, nagyszerű filmek voltak a különböző tévékben. Szilvesztert követően ez már sajnos nem igaz.

Büszke voltam magamra, mert életemben először sütöttem pogácsát (ami a jövőben magasabb kell legyen), sütöttünk Zserbó-szeletet (ami a jövőben ilyen kell maradjon), és sok egyéb finom sütivel leptem meg a családot. Sokan látogattak meg, pl. a német barátaim, a harmadunokatestvérem, akivel évek óta egy háztömbben lakunk, de csak mostanra derült ki, hogy rokonok vagyunk........

Szólj hozzá!

Frappánsság hiánya

2008.12.22. 20:22 Somvirág

A cím motíválatlanságra utal. Vajon kell-e írni ilyen helyzetben?

Elmentünk esti karácsonyi közvilágítást fényképezni. Leszálltunk a Bajza utcánál és elsétáltunk a Széchenyi fürdőig. Amit láttunk, ami a hangulatunkhoz passzolt, az fényképeztük. Az eredmény fellelhető itt:

http://cid-d53ed526cf129dd1.skydrive.live.com/albums.aspx

Az itthonlét most kellemes, pihentető és még nem unom. Minden nap szunnyadok kicsit, főzök, szép lassan tüntetem el az évközbeni hajtás miatt parlagon maradt házimunkák gyümölcseit: a porcicákat, mosatlanokat, szennyeseket. De mindezt csak olyan mértékben, mintha sétálnék. Minden nap, amióta itthon vagyok, sütöttem valamit. Tegnap sütöttünk fahéjjas korongot, ma megtöltöttük tejszínes-csokis krémmel a nápolyit..... És már régóta a kamrában figyel a karácsonyi mézeskalács is. Vannak még süti és torta terveim a hátralévő időszakra. Holnap maradékot eszünk, délelőtt elmegyünk bevásárolni az év utolsó hetére.

Szilveszteri gondok léptek fel, különböző okok miatt most az látszik a legvalószínűbbnek, hogy családi körben és tévé előtt ülve itthon fogunk ennek az évnek a fenekére csapni távoztában. Pedig a NőkLapjaCafén található éves szerelmi horoszkópom szerint:

Párra váró oroszlánok: A párt kereső Oroszlánok 2008 év elején buliból ki, buliba be fognak járni. Élvezik az életet, és úgy érzik, valójában nem hiányzik semmi. Rengeteg régi ismerőssel futhatnak össze az év elején. De senkinek a közeledését nem tudják komolyan venni. Talán azért, mert várnak a „földrengésre", a „vulkán kitörésre", ami azt jelzi számukra, hogy itt vannak érzelmek, és vannak értékek. Az Oroszlánok szeretnek flörtölni, de ez pusztán „ujjgyakorlat" számukra, hogy ki ne jöjjenek a „gyakorlatból"...

Egy tavaszi külföldi út kapcsán találkozhatnak végre valakivel, aki megdobogtatja a szívüket. Ez az ember minden szempontból különleges, ezért is fog nagyon tetszeni az Oroszlánoknak. Hisz ők csak az egzotikus, különleges embereket és dolgokat értékelik.

Nyár elején tele lesznek energiával, ami tettekre sarkallja őket. Eredményeket érhetnek el végre a munkájukban. Komoly sikerek, elismerés és előléptetés is várhat rájuk. Ez első sorban az ő érdemük, de ne feledkezzenek meg a támogatóikról sem! Ezek a sikerek elvonják a pár kereséstől az idejüket, ezért erre nem is fordítanak túl sok energiát. Ugyanakkor a barátaikkal szívesen és sokat lesznek nyáron. Rengeteg közös programot szerveznek, ami kikapcsolja az Oroszlánokat, és visszahoz régi, szép emlékeket is.

Születésnapjuk környékén annyira jól fogják érezni magukat, hogy nem sokat törődnek a „jelentkezőkkel". Nem értik, miért ilyen bonyolultak az emberek és az emberi kapcsolatok.

Ősszel több lehetőségük is lesz kisebb utazásokra. Ne hagyják ki, mert ez jót fog tenni a kapcsolataiknak, legyenek azok baráti, vagy szerelmi kapcsolatok.

Az év vége sok szórakozással, bulival és szexxel fog telni. Ez igazán vidám óév búcsúztató lesz!...

Szóval, erre kiváncsi leszek!

És akkor két gondolat két pasiról. Az egyik az az ember, aki utoljára érdemelte ki ezt a nevet nálam. Vége szakadt a semminek, elkopott.Nem írtam meg a levelet, ami ide küldte volna emberemet, csak írtam neki, hogy balkáni megoldásnak tartom, ha valaki szó nélkül kilép valamiből. Mégiscsak pazaroltunk egymásra pár forintot telefonszámla formájában, mégiscsak naponta egy-két percet kommunikáltunk egymással. Jó, jó, tudom ez női gondolkodás. Mégis, kedves olvasóim, magyarázzátok már meg, akkor miért vett fel ezt követően az NLC-n a társkeresőben a kedvenc tagjainak sorába? A másik pasis gondolat az, hogy eszembe jutott Izsák Gábor. Igen, rég volt és semmi sem volt, mégis eszembe jutott. Általánosba jártunk együtt (egy osztályba!), olyan volt, mint a fürjtojás: folyton piszkos volt az arca vagy a keze, hófehér bőrén ragyogtak a szeplők, de mérhetetlenül sok borította különösen az arcát, de a karjait is, szemüveges volt és vörösbe csavarodott a hullámos haja. És rettentően sokat csúfolt, amin akkor nagyon sokat kiborultam és a zokogórohamaim egyik legfőbb oka éppen ő volt. Mikor már nagyok voltunk, felnőttek, kb. 3 éve rámtalált az iwiw-en. Beszélgettünk, találkoztunk, elnézést kért az okozott gyötrelmekért (amikről nem tudott), büszkén megmutatta a nyomdáját (mert vállalkozó), majd meghívott egy olyan illusztris könyv bemutatójára, amit ő nyomtatott, ami igen igényes volt és ami ennek megfelelően nem készült sok példányban. Nem ebből akart meggazdagodni, ez a büszkesége volt, a gyermeke. És én nem mentem el a könyvbemutatóra, már komolyan nem emlékszem az okára, a legvalószínűbb az, hogy nem volt kedvem egyszerűen. Itt vesztettem el. Bár nem értettem hirtelen feltűnését az életemben, mégis jó volt vele beszélgetni, jó volt érezni, hogy valaki, akitől anno tartottam, értékel és fontos vagyok (hogy fontos voltam anno is vagy csak az évek múltával váltam a szemében azzá, azt nem tudom. Ahogy azt sem, milyen minőségben lettem fontos.) Sokat szenvedett a magyarországi közegtől, nem találta a helyét, talán erre is kellettem neki, hátha valamilyen módon itt tud maradni általam, talán velem (de nem akarok nagyképű lenni, mert ezt a részét sosem értettem a kapcsolatunknak - és ez a szó itt most nem járást jelent, hanem a kapcsolatot mint színtiszta találkozást és kommunikálást jelenti). Szóval sokat mesélt arról, el akar innen menni külföldre, de már egy hosszabb olaszországi tartózkodáson is túl volt, mintha ott sem igazán lelete volna a helyét, bár elmondása szerint ott még mindig jobb volt...... Fantáziált Dél-Amerikáról, bár megigérte, ha elmegy, előtte szól majd. Első jel, amit észrevettem, hogy nincs fent az iwiw-en. Hívtam, a telefonja kicseng, de nem veszi fel. Időről időre megcsörgetem, ugyanez a helyzet. Már lassan két éve....... Szüleit nem ismerem, nem tudom, hol laknak, nem tudom, hogy hívják....... Ma az jutott eszembe, bárhol is van, karácsonyra csak hazajön..... Holnap felhívom.

Szólj hozzá!

The show (az átverés átverése)

2008.12.11. 10:00 Somvirág

A játékról. Martzi már mondja, hogy ne csináljam, ez nem én vagyok, mert otthon élvezettel mesélem, hogyan szúrok ki emberemmel, úgy, hogy ő nem is sejti, mi folyik itt. Ő akar átverni, miközben ő van csúnyán átverve..........

Hétfőn ugye, jött az sms, hát felvettem újra az álarcot és folyt. köv. Kedden ismét sms, majd utána részemről telefon (had legyen elege belőlem), majd futó találkozás délután, hogy átadjam az ügyintézéshez szükséges papírt. Mert eltűntek a papírjai (adókártya, TAJ kártya). Ez még akár hihető is lenne, de furcsa módon először arról volt szó, hogy hétfőn megy APEHhoz ügyintézni. Majd kiderül, hétfőn csak bement érdeklődni, kedden ügyintézett..... Sorstársaim, ugye, életszerű, hogy valamiért kétszer megyünk, amit egyszerre is el lehetne végezni? Másik furcsaság, hogy semmi akadály nem gördült az ügyintézés elé: kedves volt az ügyfélfogadó munkatárs, nem volt sor, nem volt senki indulatos.......... De jó, ma jó ember napom van, higyjük el, hogy így történt. A röpke találkozásunkra elvileg úgy került sor, hogy utána az iskolába megy tanulni. Akár hiszitek, akár nem, semmilyen táska nem volt nála....... Nem kérdeztem semmit, de valószínűleg érezte a furi helyzetet mert azonnal elkezdte magyarázni, hogy előtte ő még hazamegy......... A sztori lépései: tudtommal otthonról jön (13 ker.) A Nagy Lajos Erzsébet kirné sarokra ezért a papírért, találkozó 3/4 4-kor. Iskola a Fiastyúk utcában kezdődik 5-kor. Életszerű és értelmes ide-oda rohangálni, és nem arra készülni, hogy a sulis cucokkal legyen a találkozónk, majd azt követően szép kényelmesen irány a suli........... Márha egyáltalán van suli. Ugyanis egyszer álítólag a suli szünetében telefonált nekem. Fura módon a környezeti zajok vegytiszták voltak, senki nem zörgött vagy nem beszélt a háttérben.... Vagy ő egyedül tölt ki egy osztályt? Ez is mindegy. Késett megint, de úgy tettem, bájosan mosolyogva, mint akinek ez sem számít....... Ha itt sem érzed a menekülési kényszert, akkor soha és sehol. A pár szavas beszélgetés alatt párszor felajánlotta, hogy mehetek könyvet pakolni hozzá..... Erre csak azt tudtam felelni, ha még egyszer elmondja, meg is teszem, mert olyan vagyok. Nem mondta, szerencsére....... Majd hirtelen elővettem a csokit a táskámból, avval adtam át, hogy eddig nem volt szerencsém meghúzni a fülét.... Ezt követően majdnem elbuktam a játszmát, mert azt mondta reakcióként, hogy zavarba hozom. Erre önkéntelenül azt feleltem, ez a célom......... Nem éreztem azt, hogy ez a mondatom gondolkodóba ejtette volna, én pedig azonnal észbe kaptam és széles mosollyal vigyorogva és olvadó tekintettel igyekeztem ránézni, és menekülésre késztetni. Úgy tűnt, tovább óhajt még játszani, így elválás után - még az este folyamán - háromszor "zavartam" telefonon. Nem vette fel, innen már éreztem, hogy sikerült elérnem a célomat, valószínűleg már a pokolba kíván. Sajnáltam, hogy nem láthattam az arcát eközben. Miket gondolhatott rólam, te jó ég! :-) Tegnap még tettem rá egy lapáttal, újfent hívtam, mikor végre sikerült beszélnem vele, azt mondtam, mégis ráérnék este, találkozzunk....... Szegény annyira megrendült már, hogy délelőtt nem tudott határozott igent mondani a felkérésre, kérte, hívjam újra délután. Eszemben sincs! De egy végső ütést még bevittem. Két perc múlva újra hívtam ártatlanul, hogy valamit még az előző nap elfelejtettem mondani....... Az a fél mondat, amivel felvette a telefont, az elégtétel volt a számomra! Befejezhetem a show-t, bár azt gondolom, már ő sem bánja és ő sem fog keresni már többet. Legvégső lépésként hétfőn (munka kezdésére) még e-mailon elküldöm a blog elérhetőségét, remélem, kinyitja az e-amilt. Semmit nem ér ugyanis ez az egész, ha nem szembesül vele, mi folyt a háttérben. Ha azt hiszi, ő vett palira és én hülye lúzer vagyok, akkor ő nyert, mert hiába tudom én az igazat! De ha ez nem jön be, megtalálom a módját, hogyan hozzam a tudomására, már van is egy-két ötletem, de ezt majd csak alkalomadtán!

Szólj hozzá!

A hétvége utáni első nap

2008.12.08. 17:32 Somvirág

Ez számomra mindig nehéz. Garfield-effektus. Szombaton nem tudok reggel tovább aludni, nagyjából akkor ébreszt a biológiai órám, amikor hétköznap munkába indulnék. Onnan már bajosan tudok visszaaludni. Ha szerencsém van, a szombat délután az alvásé (sokszor három órát is tudok durmolni). Furcsa az, hogy az esti alvásomat sem zavarja..... Vasárnap már tovább tudok aludni, de a régi, kamaszkori 10-11 órás ébredés elérhetetlen....... Ez valahogy hétfőre lenne teljesíthető, de mint tudjuk, az a hét eleje és kelni kell, menni kell, kanyarog a kifli a vaj alatt, kenni kell...... Vagy valami ilyesmi. :-) Most az tartja bennem a lelket, hogy még egy hétfő, aztán hosszú téli szünet vár. Reményeim szerint mozgalmasabb, mint tavaly, amikor is beteg voltam, de úgy intézem majd, hogy olvasásra, lustulásra is jusson, mert az is kell nekem. Fenyőillatú lustálkodás a gyertyafényben...... Nem romantikus? Ugye......

Külön nehézség a napban, hogy meló terén minden áll, de szó szerint. Háromszor csörrent meg a telefon, ebből egy ügynök volt, kétszer pedig ugyanaz az ember szeretett volna valamit megtudni. Egy árajánlat, egy visszaigazolás és csak az internet és a HASZON magazin tartotta bennem a lelket. Az újságot kiolvastam, a neten pedig az összes oldalt végigböngésztem, amit szoktam, és nem jut eszembe újabb....... Vagyis kedvem szerint szívesen látogatnék irodalmi oldalakat, de azt hogyan magyarázom meg lebukás esetén, miért is kell a szerszámkereskedéshez a modern irodalom?

Volt viszont egy kellemes meglepetésem. Néhány nappal lejjebb leírt okokból lemondtam emberemről. Valóban nem számítottam rá semmilyen téren. Mikor az sms-jelző hang megszólalt, azt kérdeztem magamtól, vajon az egészségpénztár miért ilyen korán tudósít az egyenlegemről, talán azért, mert 20.-a után rögtön jönnek az ünnepek? Fél szemmel elolvasva majdnem leesett az állam és még egyszer, nyugiban el kellett olvasnom az sms-t, hogy felfogjam, emberem jelentkezett így...... Szabadságon van, közben gondol rám (nem rám gondol, figyeljünk a szórendre, különbség van!). Nem voltam rest, felhívtam, mire az első reakciója az volt, de jó a hangomat hallania.... Ejha, gondoltam, nem sikerült a hétvégi randi a másik jelentkezővel, mert ilyen kedves nem volt, mióta az első randinkon túl estünk. Tudni kell, hogy nem sokkal a tervezett vasárnapi randink előtt mondtam én le a programot. Tudomásul vette, látszatra nem neheztelt, én evvel lemondtam róla, úgy éreztem, ez a fejezet lezárult. Most mégis megy tovább.  Úgy alakul, hogy valamiben a segítségére lehetek, így holnap futólag találkozunk, aztán ki-ki megy tovább a maga útján.  Nem tagadom, egyre érdekesebb a történet. The show must go on....... Hát akkor játszunk!

Szólj hozzá!

Mikulás-napi ajándék hiány

2008.12.05. 13:58 Somvirág

Segítségemre van a nulla ajándék kiosztásában a TICKETPRO is. Történt, hogy dec. 1-én interneten találtam rá a hó végén a SYMA csarnokban megrendezésre kerülő 20 éves a Mindhalálig Beatles színdarabból ismert zenekar. Mesóval közös kedvencünk az együttes, azt gondoltam, remek mikulás-napi ajándék lesz. Nosza, rendeljünk jegyet karosszékből. Sikerült is, szállítási költséggel együtt az ellenértéket bankkártyával kifizettem, visszaigazolást megkaptam. Ez ugye hétfő volt. Csütörtökön (dec. 04.) már ideges lettem, hol az áru. E-mailt küldtem, de nem válaszoltak, így telefonűltam. kedves s fiatalos női hang közölte, kolléganője, akihez ezek a jegyek is tartoznak, nagyon el van foglalva a Depeche Mode jegyekkel, így csúszik a rendelésem is. Majdnem mondtam, kit érdekel, de úrinő nevelést kaptam és volt gyerekszobám is, igaz, Gabcsival osztozkodtunk azon is. Kolléganő kedvesen megígérte, szól, hogy ezt vegyék előre (mégis csak mikulás-nap lesz), így ma megkaphatom az árut. Hááááát ma az áru helyett a tegnapi levelemre érkezett válasz, legyek türelemmel, a jövő héten fogják szállítani. Nagyon mérges lettem. És ennek válaszlevelemben hangot is adtam. És azt is jeleztem, nem valószínű, hogy újra vevőjük leszek. Nem értem, hogyan tud egy ilyen cég megmaradni a piacon? És mia az, hogy a DM-rajongók előbbre valók? Mert az ő jegyük valószínűleg többe kerül (a miénk darabonként 2900 Ft volt)? Kellemes ünnepeket kívánok TICKETPRO! És nem a munkatársaknak, hanem a cégnek magának, mert a fejétől bűzlik a hal a halpiacon, vagy amilyen a gazda, olyan a krumplija!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Szólj hozzá!

Édes könyveim

2008.12.05. 11:50 Somvirág

Tegnap bevettem magam a könyvesboltba. Ezt nekem nem szabad. Bár a karácsonyi bevásárlás evvel a végére ért, és ilyenkor tudom, hogy nem egyszer használatos élményt ajándékozok szeretteimnek. Anyunak Fejős Éva új könyvét vettem meg. Én az ilyen laza, habcsók történeteket, könyveket nem szeretem. Pontosabban, szeretem elolvasni, de sajnálok rá (magamnak) pénzt kiadni. De anyu szereti, és ugye karácsonyra nem magamnak kell ajándékot választani. Dédimamáknak Miskolczi Miklós: Gurábli c. történetét vettem (mindkettőnek egyet-egyet :-) Ez már jobban érdekel.... A zanzásított hátoldala szerint családtörténet. Ahogy belelapoztam, inkább családi történetek halmaza, mert egy igazi családtörténethez (lásd Esterházy vagy Vámos Miklós) képest túl vékony a könyv. És enyém lett még egy album 100 város a világon. Ezt Gábcsi öcséméknek szánom, hátha még nem késő, hogy ebből válasszák ki a jövő nyári úticélt. A borítóján az egyik kis kép a kedvenc Prágámat ábrázolja..... Nagyot dobbant a szívem. De ott lennék megint! Vajon Prágában melyik részt öltik karácsonyi fényekkel új ruhába?

Ma délután mikulás-ajándékokat adunk át Gergőnek a Vörösmarty-téren. Várom a nyüzsgést és a fényt, ez mindig lenyűgöz. Igaz, tartok attól, hogy a nyüzsgés már nyomorgás és tolakodás lesz. Tavaly egy hétvégi délutánon kísérleteztem, valósággal a hányinger kerülgetett - ott is kellett hagynom az egészet. Vajon a tömeget hogy kerülik el Bécsben? Nagyobb ott a terület? Vagy ott is ez az őrület van? Hiába, vannak standard helyek és standard programok, amit mindenkinek látni kell, és ez is ilyenné lett. Nemtudm, örüljek-e ennek. Mert a karácsony magam nem erről szól. Vagy inkább nem erről kellene szólnia.

Szólj hozzá!

Programok

2008.12.04. 11:39 Somvirág

Tanakodom, mit csinálhatnék a felszabaduló időmmel. Van ugye, a szombat, és van a vasárnap. Háztartási alkalmazottként egy nap teljesen leköt, de gondolkodó, világra nyitott és kiváncsi személyként valami szellemi feltöltődésre is szükségem van. Szombat hát a főzés napja, még azt is ki kell gondolnom, a gyerekszobában lakó vadembereimet milyen falatokkal kényeztessem le. Talán dagaszthatnék kenyeret is, és Martzinak feltétlenül kellene sütit készíteni. Marad a vasárnap. Olvasni kellene, de éppen nincsen könyvem - mondjuk egy mostanában sajnos szokásos állapot. Lehet, be kellen iratkoznom egy könyvtárba. Van is egy a Kassai téren. Már erőt veszek magamon. Sétálni is jó lenne, kirándulni, de ha jön a hó, akkor hamar átátzunk. Kata valahol lesz, Irénke tanul, Martzi majd a száját húzza, Mesó szintén tanul - magamra maradtam újfent, de ez már ismerős állapot. Nem mondom, időnként jó lenne, ha nem így lenne.

Ma este sem történik semmi. Hazafelé nézegetem majd a könyvesboltokat, anyunak és öcséméknek kell még ajándékot vadásznom. Sajnos nem igazán tudom, mi lehetne a jó ajándék. És később gondolkoznom kell a dédik ajándékain is! Ez komoly feladat, bizony! 90 évesen már nem olvas az ember, mert nem lát. Nem utazik sehová, mert nem jól mozog. Nem veszünk mobilt, mert nem hall és nem látja a képernyőt. Nincs igénye mp3-ra sem. Valami kézműves dologra lesz szükség, de ötletem sincsen még, aztán az alapanyagok beszerzése és magam a munka is eltart egy darabig. Szóval, nehéz dolog ez. Mire hazaérek, otthon marad a tv. Holnap zsúfolt az este, Gergőnek adok át ajándékot a Vörösmarty téren, egy kicsit szippantok a városi ünnepből, a fényekből és iszom egy jót a forralt borból. De jó lenne ezt egyszer Bécsben élvezni! Onnan szaladok Martziért az edzésre a harmadik kerületbe. Mire hazaérünk kb. 8 óra. A tágcsalád az Illés-klubba megy a Fonóba. Jól esne, ha megvárnának, mert BKV-val mire átérek, már vége is a programnak........... Ha nem tudom magam bekönyörögni az autóba valakihez, akkor már pénteken este elkezdhetem a főzést. Ez kikapcsol és tovább maradhatok ágyban szombaton.

 

Szólj hozzá!

Hazugságok, mint a társadalom alapkövei

2008.12.04. 09:14 Somvirág

Van egy ösznépi játék, aki férfi és aki nő, az mind ezt játsza, csak a keretei (és evvel összefüggésben a játékszabályok) mások és mások. Ez a játék már a virtuális világban is folyik. Nem az első próbálkozásom, sőt már régi motorosnak is titulálhatnak egyesek. Tehát ismerem az elszakadás jeleit, amikor a másik (a levelező, a randizgató vagy a rendszeresen telefonálgató) fél már húzza kifelé a lábát, már nagyon nem ezt szeretné....... Kezdjük avval, hogy bizonyos teendők várnak rád az első levél megírásakor/megkapásakor. Rengeteg dolog van, amit ilyenkor figyelembe kell venned, mert nem szabad, nem illik, és az ember lánya (fia) nem adja ki magát idejekorán.......... Már van egy bizonyos fátyol ettől az egész történeten. Ha szerencséd van, a fátyol fokról fokra lehullik. Ha szerencséd van, a találkozáson is rendben mennek a dolgok és ha szerencséd van, nemsokára boldgságban sétáltok valahol kéz a kézben. Ha nincs szerencséd, a fátyol marad. Mivel nincs meg a bizalom vagy a szeretet, vagy a kémia, nem lehet rákérdezni, nem lehet megbeszélni, nem lehet megvitatni, csak futjátok az udvarias köröket egymás mellett. Vagy egyszerűen eltűnik az egyik fél. Nem reagál a levelekre, nem hív többet, felszívódik. Ha az udvarias köröket futjátok, egy jól irányzott humoros fordulattal át lehet vágni a huszárcsomót, még jól is jöhettek ki a dolgból. De én nem tudok mit kezdeni az egyszerűen felszívódok verzióval. Nem értem, ha valakire egyszer már betűket áldoztam, azért, mert valamit láttam benne, ha már ittam vele egy kávét (vagy többet), amire időt és pénzt áldoztam, ha már hívtam telefonon, ami megint a pénztárcámat érintette, akkor ezek után miért nem érdemel meg egy lezáró mondatot? Én személy szerint azt is nagyon szeretném, ha azt osztaná meg velem a másik, mi az oka annak, hogy ez a döntés született meg benne?

Én is játszom most. November 10-én írt levelet az ember nekem - tehát ő látott meg bennem valamit, amire rá kellett mozdulnia. Választ kapott, elindult egy közeledő, de pár soros levelezés, majd abbamaradt, mondván ő nem szeret írni (ez már furcsa). De telefonszám-csere és NAPI telefonhívások a részéről. Tehát az előző furcsa kompenzálva. Találkozás, ugyan fél órát késik a megbeszélthez képest, de negyedóránként felhív, hogy a dugóban éppen hol tart. Furcsa, de lehet akár véletlen is. Kávé mellett majdnem-összhang, majd a búcsúzásnál azt mondja, még keressük egymást és vigyázzál magadra. Második mondatrész ugye nem lett volna kötelező....... Ugyan aznap nem érdekelte vajon rendben hazaértem-e (akik rajongtak már értem, annakidején így tettek), de következő nap újra telefonok indulnak. Egy-két semmitmondó információ és érdeklődés, de mégis van és nem én hívom! Egy reggel jó kedvemben sms-t küldtem. Este boldog mosollyal az arcán köszönte meg, szavaival szinte rávett, hogy folytassam. Reggel sms tőlem, ő válaszol, este telefonhívás tőle.

Második randink egy héttel az előzőt követően kicsit furán sikerült. Egy órát váratott (bár előre szólt, hogy ő csak akkor fog ráérni, de arra hivatkozott, korábban a városban van dolga. Ehhez képest otthonról telefonált, hogy akkor kb. most tudna indulni - vissza a városba a találkozónkra, tehát még kb. fél óra....) Hát ez fura, de ugye aki két gyerekkel keres partnert, az a végtelenségig türelmes...... Úgyis van addig feladatom: ha már eljutottam a városba, szétnézek karácsonyi ajándék ügyben. Na, találkozó létrejött, mikor az ember azt mondta, hogy bent feljetette a pénztárcáját és az iratait a munkahelyén, nem volt ideje, annyira sietős volt a napja........ Férfitársaim, ha már az iratok és a tárca ott marad valahol, hogyhogy nem marad ott a mobil is?  Emberem ugye, otthonról, arról hívott......... Ez átlátszó, mint a medúza, de sebaj! Ja, és a randit követő nap ellenőriztem a Nők Lapján, hogy azért az állítólagos délutáni nagy sietségben föl tudott menni és körbe tudott nézni........ (Te pancser, nem tudod, hogy ez követhető? Még akkor is, ha én történetesen nem jelentkezem be a rendszerbe!) Szóval, pénz nincs nála. Én széles vigyorral játszom, sebaj, majd én fizetek (nem szabadulsz tőlam ilyen könnyen!) Kellemes beszélgetés. A kávéházban arról beszélgettünk, én szeretek tanulni és ez célom is. Szerinte tanulni munka mellett nehéz. Amikor én ecseteltem, hogy az újszülött gyerekemmel és a 3 évesemmel jártam a főiskolát, a véleménye az volt, hogy ez azért mégsem ugyanaz, mint amikor az ember munka mellett tanul, mert ugye életének ebben az időszakában a nő éppen otthon van..... Válaszom az volt, hogy ez igaz, de a nők 75 % életének ebben az időszakában krónikus alváshiánnyal küszködik többek között...... Nehéz volt megállnom, hogy ne adjam ki az útját! Aztán ki-ki haza. Tehát játszma van, de keményen!

Ha azt hinnétek, akkor telefonok megszűntek, itt a vége, hát szólok előre, NEM!!!!!!!!!! És nem én kezdtem, újra nem én! Hát mit akarsz emberke? Ha én kellek, akkor miért nem adod föl rám a kabátot, akkor miért váratsz a randik előtt és akkor miért nem érsz rá sosem, hogy találkozzunk? Ha nem én kellek, akkor mire a napi telefonok s a napi sms-ek? Mert én kommunikálok? Egyszerűen csak azt kellene mondani, hogy stop, hogy netovább, nem forgatni kellene a kereket!

Eltelt egy hét. A találkozások rendre emberem begyepesedettsége miatt nem jöttek össze. Szerinte "polgári" időben, vagyis kb. 6-kor kell találkoznunk. Egyik nap nekem foglalt, a másik nap neki...... Hétvégén buli volt nála szombaton, vasárnap a családjával ebédelt..... Hiába kértem, jelezzen, ha úgy látja, végeznek, felőlem akkor is találkozhatunk (ugye egy anyuka rugalmas). Szóval az egyetlen lehetséges nap a találkozásra a mai lett volna. Tegnapi sms-e reggel: ma hívlak valamikor. Hát nem hívott. Ma nem küldtem a szokásos reggeli sms-t. Beértem, néztem a Nők Lapját, természetesen van egy olvasatlan levele. Hát akkor játszunk tovább, had legyél zavarban emberkém! Kedves sms-t küldtem, melybne reméltem, szép reggel volt, aztán megérdeklődtem, mi is lesz a mai találkánkal, vagy talán éppen emiatt hallgat annyira. Felhívott - egy másik számról. Sajnos a kártyájáról lefogyott a pénz. Vezetékes száma nincsen, azon nem tudom hívni. A mai találka ugrott, mert dolga van, de ha hétvégén DÉLELŐTT ráérnék, az jó lenne, de ne most fixáljuk le! És ha tudnám hívni, azt megköszönné. Megint nem értem. Ha nem akar találkozni, minek hívott fel? Ha nem akar találkozni, minek kéri a hétvégét? Ha nem akarja ezt, miért nem zárja le? Vagy arra vár, a másik levélhez tartozó hölgy bejön-e?

Időközben kiderült, nem érti a humort se. Mondtam neki - viccesen - majd akkor szólok, ha vicceltem. Mire óriási férfi önérzettel: de nehogy mások előtt mondjad ezt!

Szóval, elhatároztam, végig játszom ezt - naívan, szendén és kedvesen. Majd akkor koppintom az orrára az ajtót, amikor már nem várja. Nagy a gyanúm, hogy a hétvégém tömve lesz programokkal, sajnos  emberke és az ő programja már nem fog beleférni. És ezt követően küldök neki egy levelet a blogra mutató linkkel. És várom a magyarázatot és a mesét. Mert szerintem ennyit mindenki érdemel. Mindenki figyelmébe ajánlom, nem vagyok hülye, és nem fogom a pasikat hálóval, nem akaszkodom - alapból - senkire. De ha átverést szimatolok, eljátszom a hülyét, had legyen kellemetlen a másik oldalon egy kicsit az a pár nap. Már körbe is néztem a Nők Lapján, megy tovább az élet. És mit fedeztem fel! Emberem azóta, hogy kommunikálunk, több mint 5x nézte meg az adatlapom!!!!!!!!!! Nooooormális?

Szólj hozzá!

Pink Floyd és a munka viszonya

2008.12.03. 13:43 Somvirág

Tettszenek azok a blogok, ahol az írók idézeteket, saját verseket, fényképeket "gyártanak". Szeretnék én is otthonos blogot. Talán az a titka, hogy mindennap "be kell nézni" és egy kicsit "csinsítani" kell. Vagy az, hogy igényünk legyen rá........ Ez megvan bennem talán, hiszen kamaszkoromban a naplóm is otthnos volt. Időm már kevésbé.........

Ez igen egyszerű képlet. Pink Floyd van és hallgatom. Eddig is tudtam, hogy jó a zenekar és a zene, amit lemezre tesznek, de hogy van időm és az agyamban befogadóképesség (mert más nem tölti be vagy ki), így még hatásosabb az egész. És szomorkodnom kellene, mert munka híjján az agyamban lévő képességeket még csak megcsillantani sem tudom, mégis nyugdt vagyok és derűssé tesz a zene.

Igen, van gondolkodni is erőm és időm. Mostanában jó gondlatok töltenek el, bár egyre többet fókuszálnak a gondolataim egy adott irányba, egy személy felé. Azt gondolom, jó úton vagyok, és tudom, hogy rettenetesen nehéz dolgom lesz, mert egy igen öntudatos és humortalan (vagy inkább humort nem értő) emberrel akadtam össze. Hogy megéri-e, azt még nem tudom, ahhoz jobban kellene ismerni. Mindenesetre felvillanyoz az a lehetőség, hogy valami olyan dolog, ami álmom volt, és amiről még akár nyáron is simán lemondtam volna (jelentkező híjján), most elindult a lehetőség felé. Ugyanakkor valamiféle átverést érzek a háttérben. Öreg róka már nem lepődik meg semmin, és lehet az is, hogy ártatlan a dolog, már csak én vagyok túl gyanakvó. De erről talán most többet nem szólok. Inkább hagyom magam sodortatni az árral, nem erőltetem magam és mást ebbe a helyzetbe, nem gyártok elméleteket és ellen-elméleteket.

Számítógépes fejlesztésben vagyok. Magamat fejlesztem a számítógép-ismeret terén. Othhon valami történt a hálózati kártyánkkal, ami az alaplapra van integrálva (úgyhogy csak remélni tudom, hogy a hálózati kártya és nem az alaplap a hibás). Kollegális segítséggel és távirányítással a hétvégén megkísérlem a lehetetlent - magam teszek a gépbe és aztán telepítek egy hálózati kártyát (miután az alaplapn lévőt letiltottam). Majd valahogyan beállítom az internet-kapcsolatot is.......... Mindenesetre nagyon jól esik, hogy karácsony előtt ilyen plusz kiadásokkal kell szembenéznem. És ha ez nem vezet eredményre, akkor még meg kell értetnem Martzi fiammal azt is, hogy bármennyire szeretném, az alaplapra már nincsen kb. 20 ezer forintom és pluz kb. 15 ezer egy szerelőre, aki kicseréli azt...........

Martzi 13 éves lesz lassan, Mesó 16 múlt. Én 1970-ben születtem. Többen a legszűkebb családban nem vagyunk, volt idő, mikor még 4 volt az ember létszám és állatok is osztozkodtak a lakás levegőjén velünk. Mára ennyire kopott a létszám és nem minden veszteségre vagyok büszke (hogy kit sajnálok igazán, azt jó embereknek magánlevélben megírom:-))

Sajnos még nem jöttem rá, hogyan tegyem ide kedvenc képem. Majd még gyakorolok!

 

Szólj hozzá!

Címkék: pinkfloyd hálózatikártya

süti beállítások módosítása