Ezt még nyáron, augusztus legelején írtam, most akadtam rá a gépemben. Mást kerestem, de ha már belefutottam, itt van a helye:
A Túr dö Talp körüli eseményekről majd később, amikor több időm lesz és amikorra a dolgok már majd letisztultabb formában tudnak előjönni belőlem, amikor már az indulat éle nem karcol........ Félreértés ne essék, az ördög minden mesterkedése ellenére a kirándulásunk általános megítélés szerint is erősen harcol az aggteleki túrázással az első helyért. Valószínűleg nyerhetett volna, ha az ördög nem szól közbe, de erről majd máskor.
Most kultúráról. Vagy inkább valamiről, ami kultúraközeli. Tegnap volt szerencsém (?) megnézni a Jelenetek egy házasságból c. színdarabot a Városmajori színpadon. Rékasi Károly és Détár Enikő szereplésével. A darab statikus, annyira, hogy a vége felé lecsukott szemekkel "néztem". Nem, nem aludtam el, de tök mindegy volt, nézek-e és kényelmesebb volt nem nézni....... A hangjaikkal és az indulataikkal pedig nem tudtak úgy operálni, hogy lebilincseljen, elvarázsoljon...... Holnapra elfelejtem, talán azért is írtam ide le, hogy legalább itt maradjon nyoma. A színpadkép ötletes, de az nekem túl sok, hogy ők a szereplők, a narrátor, a z ügyvédnő ügyfele, aki beszélget a főszereplőnővel (vagyis saját magával, csak az egyik felvétel), a tv-műsor vezető hangjai, egyben ők a díszletmunkások és a kellékesek is..... Túl üzletszerű: ha ezt megspóroljuk, nekünk több marad.... Majd játszuk a Madáchban, de előbb vidéken "bumlizunk" körbe...... Eljátszuk, mert ez egy vállalkozás és csak így lesz nyereséges......... Nekem ez nem jó. Úgy legyen gazdag a művész, hogy maradandót alkot. Vagy legyen üzleti alapokon a vállalkozás, de ez SZÍNHÁZ, ahol elhiteti velem a főhős, hogy repes a boldogságtól, holott mondjuk éppen beteg a gyermeke és kórházban van. Ha ez megy, akkor hitesse el már velem azt is, hogy ez nem üzlet a számára, hanem kultúra, művészet, valami magasabb rendű dolog. Mert ugye az a bűvész, akinek látom a titkát, hogy került elő a galamb a kalapból, az egy pocsék, arról az előadásról elmegyek, nem ezért fizettem............ Csalódás volt, bár inkább felejthető.
Ma a Szex és New York a moziban. Bár a sorozatot nem láttam (hiába agitált barátnőm, az a kevés, amit láttam belőle, nem nyerte meg anno a tetszésem), ez a film nekem, szexésnyújork-mentesnek is érthető az előzmények nélkül is. És igen, élvezhető is, bár poénokból egy kicsit lehetne több és Sarah Jessica Parker kezében megvillanó rózsaszín mobiltelefon swarovsky-kristályokkal nálam kiütötte a biztosítékot, de határozottan izgalmasak a ruhák (az esküvői ruhák is - van belőlük bőven a filmben), és ugyan a történetet akár sorozat-epizódokra is szétbontható lenne, mégis van íve az egésznek. A főhös szálkás, számomra kényszerfogyott, öregedő, sokszor megtört és ráncos, de szeretnivaló és ezért bármit megbocsátok. Annyira lendületesen egyedi és annyira jól áll neki minden (kivéve egy rózsaszín ruhát, aminek a zsebei oldalt úgy néznek ki, mintha a csípője-feneke a duplája lenne), hogy kedvem támad lefogyni, azt képzelvén, hogy a nyereményem egy olyan sokszínű, dinamikus ruhacsoda lesz...... És avval együtt persze a nyújorki középréteg alig-gondokkal tömött élete is...... Az elemzésem kicsit olyan, mintha Sarah Jessica Parker afféle Dr. Szöszit alakítana, de messze nem, sőt. Amiket kiemeltem, azok a skála negatív végletén találhatók. Esküvős sztory - esküvőszervezővel, aki a fiúkat szereti természetesen, nagy hacacáréval, előkészülettel és tétovázó férfival......... Ahogy az esküvői filmnek lennie kell Amerikában. Aztán összeveszés, és kibékülés, the end. Na, ez nekem nem felelt meg. Lányok, asszonyok, a NAGY Ő elhagy az oltárnál (vagyis még éppen előtte a kapuban), miután rendesen (romantikusan vagy emlékezetesen, ne adj Isten ötletesen) meg sem kérte a kezed, csak megegyeztetek, és Neked (mint nő) az óriási esküvő az álmod, akkor Te meg tudsz úgy bocsájtani, hogy a nyakába ugrasz se szó se beszéd, amint fél év kihagyás és nembeszélekveledazértsem játék után meglátod? Hááát, aligha. Szép a megbocsátás, de legyünk hülyék és húnyjunk szemet? Megjegyzem a filmbéli nagyő-nek a film végére már a harmadik házassága köttetik......... Sarah Jessica Parkerből több fifikát néztem ki, több leleményességet, kevesebb naívságot. A pasija ötlettelen, humortalan, néhol szeretehiányos, csak sármos és kőgazdag (ja, és mindene főhősünk). Most, hogy ezeket írom, lehet ha találnék valakit csak e három tulajdonsággal, nekem is elég lenne....... Bár nem, én élni vágyom. Nevetésre, EGYÜTTlétre, közös élményekre, baráti viszonyra a szerelemben. Ez a film megmarad nekem amerikai rózsaszín álomnak, egy modern esti mesének, de a jobbak közül. És az igényes filmzene lenyűgözött, imádtam.......
