Hétvége tartalmas volt. Amíóta a kultúra lett a téma a lapjaimon, rá kell döbbennem, nem is vagyok én annyira szegény ezen a téren. Több jut rá, mint amennyit képzeltem. Úgy éreztem, eltűnt az életemből, mert nincsen rá elég pénzem. Amióta tudatosan figyelem (hogy írni tudjak róla), úgy érzem, megszaporodtak az evvel kapcsolatos élményeim, mintha mégis lenne a kultúrához közöm.
Szombaton nagyon nagy öröm ért. Kaptam egy fővárosi boltban egy rakattal a kedvenc csokimból, végre sikerült VADÁSZ csoki-lelőhelyre találnom. Aztán belefeledkeztünk a Kaméleon-ba. Goda Kriszta első filmjét is imádtam, olyan film a Csak szex és más semmi, ami bár csajos film, többször megnézhető, élvezhető. És akkor itt a Kaméleon. Nem csajos. Mindenkinek szól. Modern bútorok, modern díszletek, modern öltözék, modern gondolkodásmód. És fifika. Az alulról jött ember nagyravágyása. A butasága, a kapzsisága, ami aztán a vesztét okozza. De közben rávilágít, mennyire sebezhetők vagyunk mi magunk. A film mottója az lehetne, a főhős azért tud érvényesülni, mert mindenkinek azt mondja, amit hallani akar...... És ez nem attól függ, valaki férfi vagy nő. Ez attól függ, hogy szeretet és/vagy figyelemhiányos a társadalmunk, szinte mindenki kivétel nélkül vágyik valakinek az elismerésére, valakinek a szeretetére. Valami hibádzik bennünk, körülöttünk........ Ugye, a mi generációnk nőtt fel kulcsosgyerekként, a 8 óra munka, 8 óra pihenés, 8 óra szórakozás bűvkörében. Ez lenne az eredménye? Vagy a gengszetrváltás miatt alakulnak így a dolgok? Mi az oka annak, hogy a társkereső portálok hódítanak? Bár mindenki elismeri, hogy ez nem jó, mert félreviszi a dolgokat.... Ez olyan, mint a magyar gyártású sorozatok (vagy akár reality show-k is) a tévében - senki sem nézi, mégis mindenki tudja, kik a szereplői és miről van bennük szó.
Vissza a filmhez. Csavaros, feszes történet, szépre fényképezett férfival a főszerepben. Azért írom, hogy szépre fényképezett, mert Csányi Sándor határozottan "prosztó" figurára van fényképezve a filmben - ugye, főhősünket el ne nyomja már. Bár rosszindulatú megjegyzések szerint ebben a filmben Cs. S. végre a maga tiszta valójában lett lencsevégre kapva. Háááát, én jobban szeretem őt annál (színészként), minthogy ennek kapásból igazat adjak - színházban sem volt ennyire sötét........ Szóval, a történethez kanyarodva, feszesen visz előre, jó ötletek, csavaros forgatókönyv - és a végén ott a csattanó. A naiv kislány nem naív. Viszont naív kislány szigorú apával nőtt fel. Ő talán az egyetlen, akinek akad valami kapcsolata családtaggal. Ő az egyetlen, aki mellett áll egyáltalán bárki is, akit említeni érdemes. Még akkor is, ha az az ember olyan, amilyen, mégis van valami kapaszkodó, van valaki, aki biztonsági hálót nyújthat, aki kapcsolatban van vele akkor is, ha egyedül van........... Jó volt a film, tanulságos. Sokkal jobb volt annál, mint ahányan néztük a moziban.
Aztán ott hevert az Ornél könyv Anyu ágya mellett (Verebes István az írója). Már többször nézegettem a könyvet boltban, de valahogy nem győzött meg arról, hogy ki kell adnom rá a pénzt. De ha ott hever árván (mert a gazdája elutazott), hát elolvastam. Tulajdonképpen mindegy, olvastam-e vagy sem. A hülye címe miatt talán eszembe jut majd pár év múlva, hogy igen, egyszer volt egy ilyen könyv is, de más miatt biztosan nem. Nem veszítettem volna akkor sem semmit, ha nem olvasom. A történet egy senki tv-n keresztül történő felfuttatása, beledobása a köztudatba. A celebgyártás. Aztán bemutatja azt - szinte csak fölsorrolva - a celebbé lett senki hogyan változtatja át magánéletét, mert elhiszi, hogy ő lett valaki. De jellemfejlődést (vagy inkább jellemváltozást) nem ábrázol a mű. Az "A" pontot tünteti fel és a "Z" pontot, valamiféle ilyen volt, ilyen lett állapotot, de azt, hogy min ment keresztül, mik voltak a gondolatai, érzései a főhősnek, arról egy pindurka szó sincs. Tulajdonképpen egy kitalált személyen keresztül bemutatja azt a folyamatot, amit mi a napi ászból, blikkből, sztoryból és ki tudja milyen társasági lapokból nyomonkövethetünk, kezdve attól, hogy valaki föltűnik valamelyik gasztrorealityben, egészen addig, hogy válik vagy éppen szerelmes......... Tehát az olvasmány új tudást nem bocsát rendelkezésünkre, egy divatirányzatot (a celebgyártást) meglovagolva akar az író bevételre szert tenni, úgy, hogy csak dokumentálja az amúgy is zajló történeteket. Kevés fáradtsággal (megerőltetéssel) pénzt keresni a könyv műfaja. Mindezt ugyanakkor belső monológokkal szakítja meg az író. Mintha mást instruálna arra, hogyan is fogjon neki a könyve megírásának, hogyan engedje szabadjára a főhőst, aztán hogyan fogja vissza a történetet...... Mindezt csak időnként teszi, számomra érthetetlen és megfejthetetlen, ez a vonulat éppen miért ott és a történetben miért éppen akkor bukkan fel. Szerintem lényegtelen, csak zavar, helye, értelme nincsen. Viszont kb. a könyv egynegyedét teszi ki. Nem tudom, a kiadók vajon laponként fizetik-e a jogdíjat. Ha igen, akkor legalább meg tudnám fejteni.........
