Moormotáék és a Túr dö Talp

Volt olyan szerencsém, hogy tegnap este nem tudtam elaludni. Kapcsolgattam a sok borzalmas műsort szemlézgetve, már fásultan és unottan nyomtan meg egy-egy újabb csatorna számát a távirányítón. És akkor beütött.... A Duna TV késő este (éjszakába kanyarodván) vetítette az Ede megevé ebédemet c. Jancsó Miklós filmet, A Pepe-Kapa páros (Scherer Péter és Mucsi Zoltán) főszereplésével. Eddiog csak hallottam, hogy a felújított filmekben (pl. Egy szoknya, egy nadrág) játszó páros csak azt adja a közönségfilmekben, amit Jancsó Miklós komolyabb filmjeiben játszottak. Úgy tudom, jórészt improvizálva. Most szerencsém volt őket nem közönség-filmben látni. Semmi különbség a játékuk között. Pepe a szokott csetlő-botló figura, akit leordít és irányít Kapa.... Nagyszerű humora volt a helyzeteknek, remek alkotásokat hoztak létre a főszereplők. A történet elvont volt (jancsós), Kapa sokszor "kiszólt" a filmből, hogy az átvitt értelmet értsük meg...... A társadalom működéséről remek keresztmetszetet, szatírát kaptunk. Volt maffiózó, aki annyira "ősmagyar", hogy a Scherer néven ajánlatos változtatni, hiszen beházasodik, a készítendő filmje pénzének reményében (meg persze szép is a lány)... Aztán volt magánbörtön, ahová azok a rabok kerülnek, akik inkább itt töltenék le a büntetésüket (természetesen jó sok léért cserében), de olyan rabra is számítanak, aki tudja, hogy elkövetett valamit, bár nem kapták el, de a lelkiismerete miatt ülné le - jó pénzért. Magánakasztást is vállalnak, természetesen jó pénzért és kérésre. Ja, és a maffia a magánbörtön tulajdonosa......... És sok-sok apróság. A mai helyzet megértéséhez ezt a filmet látni kell - bár elvont és vitathatatlanul nem közönségfilm, nem kirobbanó nevetésre csábító. De 20 év múlva vagy 40 év múlva a következő nemzedék ebből megértheti ezt a kort. Az biztos, jó képet nem fog róla kapni, milyen körülmények között éltünk. Igaz, erről majd tanúskodik (véleményem szerin) az új Nemzeti Színház is. Hasonlítsuk össze, mondjuk az Operaházzal! És kérdem, ha valaki belép az Operaházba és átszellemül az épülettől, vajon mit gondol arra a kérdésre válaszolni, kik lehettek, akik tervezték, akik építették? Milyen ruhában járhattak, milyen környezetben szocializálódhattak, stb. Ugyanezt végiggondolva, 100 év múlva az új Nemzeti Színházba lépve mit válaszolnak majd ugyanezen kérdésekre az utódaink?